Bringatúra a napsütötte Karintiában

Az Ossiacher-tó Ausztria 3. legnagyobb tava, amely 501 méterrel a tengerszint felett, 11km-es hosszúságban, a Gerlitzen-hegy lábánál terül el. A tavat körülvevő 26 km-es bringaút az egyik, hanem a legalkalmasabb hely a bringázásra Karintiában.

Itt található az 1000 körül épített Ossiachi kolostor is.  A fürdőzni vágyókat 13 kiépített strand elégíti ki.  

Számos lehetőségünk van kerékpárt bérelni, mi ezt Ossiach településénél tettük egy Tourinform irodában, az alábbi szórólap szerint.

Egy fél napra béreltünk, de mivel fél 11 volt, és 6-ig kell visszavinni őket, így az több is annál. Tehát a tó déli részénél indultunk neki a túránknak nyugat felé tartva. Az itt lévő kerékpárosutak elég részletesen, táblával jelöltek.

Egy teljesen egyéni túrát szerveztünk, amellyel a tó kerülése után a Dráva menti kerékpárosútra térünk rá, majd néhány kilométer után a Wörthi-tó felé vesszük az irányt az R1-es kerékpárúton. Később pedig a Wörthi-tó északi részén található hegyet átvágva, visszaérünk a túránk kiindulópontjára.

Az Ossiacher Moorturm tanösvény felé haladtunk, amely ha jól tudom nem a hivatalos bringaút része.

Egy kis ösvényen haladtunk a tó mocsaras természeti övezete felé, ahol egy kisebb kilátóba is felnéztünk.

Nagyon élveztük ezt az utat, hiszen meglehetősen vadregényes volt, az elektromos bringát pedig különösebb megerőltetés nélkül tudtuk hajtani ezen a murvás úton.

Eljutottunk a tó északi részére, ahol már a hivatalos R1-es bringaúton haladtunk tovább. 

Az északi részen a Gerlitzen-hegység lábánál róttuk a kilométereket. Aki időben van, az akár felvonóval is feltud menni a tetejére, ahonnan kiváló panoráma vetül az Ossiacher-tóra.

Pihenésképpen néhány helyen lefordultunk a tó partjára, amely mindig üdítő és kellemes látványt adott.

Mikor kiértünk a tó északnyugati részéhez, az R2-es Dráva menti kerékpárútra tértünk rá. Az út végig murvás, de az egyik legvadregényesebb.

Egy kis folyam mentén mentünk, ahol több, kisebb tóvá duzzasztott részek között haladtunk át, mire kiértünk a hatalmas Dráva folyamához.

Egy jó darabig a kerékpár nyergében élvezzük a szabadságot és a friss levegőt, és kanyargózunk a Drávával együtt, míg meg nem érkezünk a Silbersee-tóhoz, ami egy strand is egyben.

Itt az ember kénytelen megállni, hiszen a kristálytiszta vize, és a gyönyörű panorámája maradásra készteti.

Sok kis apró tó van itt a környéken, ami azt támasztaja alá, hogy még 1 hét is kevés lenne arra, hogy megnézzük minden érdekesebb részét ennek a vidéknek.

A tó vize hihetetlen, hogy mennyire kellemes, az ember legszívesebben itt maradna egész nap. Innen még egy néhány km-en át a folyam mellett rójuk az utat, majd letérünk a Wörthi-tó irányába, elhagyva így a Drávát.

Wörthi-tó

Megyünk murván, műúton, dimbes-dombos fenyveseken át, mígnem megérkezünk a forgalmas városba, Velden am Wörther See-be, a tó nyugati nyúlványára.

Európa egyik legmelegebb és legnagyobb alpesi tava ez. A tavat az "Ausztria riviérája" címmel is illeti a nagyközönség. Festői ez a környezet, ami az embert ugyancsak maradásra készteti.

Természetesen akinek van ideje, és akár több napra érkezet, az mindenképp nézzen le a Piramydeonkogel kilátóba, ahonnan madártávlatból láthatja a tó gyönyörű panorámáját.

Jó kilátó pont még a Maria-Wörth félsziget is, ahol épült fel félsziget névadó temploma is.

Innen már nem hivatalos kerékpárúton a tó északi részét határoló hegység felé tartunk, amelyen keresztül visszajutunk a túránk kiindulási pontjára. A GPS-vezeti az utunkat, hiszen már nincs kerékpárútjelző tábla.

Hosszú szerpentines út vezet fel minket a hegyre, amit még az elektromos kerékpárok sem bírtak, ugyanis lemerültek.-Mondjuk nem is teljesen feltöltve kaptuk meg őket.-

Nagy nehezen felküzdöttük magunkat a hegyre, ami nem volt rövid idő, ugyanis mindig tudott az előttünk lévő emelkedő után egy másik jönni. De az ember ha felér a tetejére, onnan már nemsokat kell tekerni, csak fékezni.

Egy-két érdekes helyen még megállunk, aztán tovább gurunk lefelé, ahol a hegyről kivezető út pont oda érkezik, ahol a bringákat is béreltünk. Szerencsére, még éppen a leadási idő előtt tudtuk visszaadni a bringákat.

Összesen kb. 65km-ert tettünk meg, miközben rengeteg élményt szereztünk, és sokkal jobban megismertük így a vidéket, mint ha azt a busz, vagy az autó ablakán keresztül próbáltuk volna.